Tisztelt Magyar Gárda!

A Jó Isten áldja meg Önöket (a Gárdát), önzetlen és szeretetteljes munkájukért. Köszöni a segítséget egy család, aki két napig fagyoskodott a nagy hidegek alatt, mert sajnos a bank és egy magánhitelező által elbukták mindenüket. Tüzifára sem volt pénzük és munkát sem találtak.

Itt már nem a szegénység az amivel kűzdeniük kell, hanem a napi túlélésért, egy groteszk módon kifacsarodott, sarkaiból kifordult országban, ahol a legtöbben csak rúgnak rajtuk, vagy jobb esetben csak átlépik, de nem segítenek. Hát ez a család vagyunk mi, akik megtanultuk: hogy "jobb adni, mint kapni". Ezt akkor tanulhattuk meg igazán amikor mi is rászorultunk a segítségre.

Bár próbálok elhelyezkedni, naponta kuncsorgok minimálbéres munkákért, de sajnos sikertelenül. Néha, ha szerencsém van, a szomszédoknak felvágom vagy hasogatom a tüzifát... és ez minden amit haza tudok vinni a családomnak (néhány száz forint, de ez sem minden nap), a feleségem otthon van, na nem csak a gyerek miatt, hanem van egy rokkant anyósom is, aki a nap 24 órájában ellátásra/ápolásra szorul. Ezért ugyan kap ápolási segélyt, de persze a család nehezen él meg 30.000.- forintból.

Ha a Gárda nem segít, végig fagyoskodhattuk volna az ünnepeket, és persze a tél hátra levő részét. Így hát nagyon köszönöm a Gárdának a tüzelőt és a kályhát. Mert azt is kaptunk, hiszen ami nálunk volt, az csak köcsön kaptuk és a tulajdonos vissza kérte. Szóval köszönjük áldozatos munkájukat és segítségüket. A kislányom még egy nagy zacskó banánt és narancsot is kapott, amire nem mostanában tudtunk költeni, és bizony nagyon örült is neki. Mert volt, hogy éheztünk napokig. Azért arra próbálunk odafigyelni, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő, inkább fagyoskodunk, de luxusra sajnos így sem jut.

Mégegyszer is nagyon köszönjük a segítséget az egész Gárdának Ladánybenéről:

Molnár Tamás és családja

Magyar Gárda - barikád.hu